Betűleves

Megy a Minimaxon az a gusztustalan, amorf kutyás mese, a Márta, aki megkóstolta a betűlevest, de az eltévedt a szervezetében, a gyomra helyett az agyába ment a tészta, és azóta állandóan karattyol, be nem áll a szája. Gondoltam, ha ez így működik, akkor kutyaharapást szőrivel, hátha Borcsi meg befogja egy pillanatra a kicsi száját a betűlevestől, legalább addig, amíg eszi, az a három perc csönd is kincset ér, ha egyébként egész nap semennyi se jut.

Recept.

Csinálni kell egy zsemleszínű rántást, ezt most nem magyarázom, aztán fel kell önteni paradicsomlével. Én az anyukámét használom mindig, de gondolom, a bolti is jó, ilyen Top Joy, vagy mittudomén, sose vettem még. Meg kell bele só, bors (családi levesbe inkább kevés, mint sok, nem Bloody Mary készül!), és zellert is írt a recept, de mivel elfelejtettem feliratozni a mélyhűtőben lévő zacskó zöldet, nem tudtam, hogy petrezselyem van-e benne, vagy zellerzöld, ezért a biztonság kedvéért vágtam bele gumót is. Jól tettem, finom is volt, meg az állaga is olyan barátságos, levesbetétes lett. Meg belehelyeztem egy fej bevagdosott hagymát, aztán felforraltam, kész a leves. Ja, meg kell bele egy kicsi cukor, nem azért, mert napejos kaja, hanem mert a paradicsom savasságát valahogy kompenzálni kell.

Közben pedig külön, vízben megfő a betűtészta. Sajnos ott kell állni mellette*, mert ha kicsit is túlfő, szétesnek a nyitott karakterek. O betű sok marad egyben, meg nyolcas is.

És akkor Borcsi lelkesen bekanalazta a betűlevest, és mivel szétestek a karakterek, csak a nyolcasokat meg az O betűket kommentálta. Majdnem bejött a terv.

*ami nekem sajnos nem jött össze, mert éppen az aktuális esti filmet kerestem szkacsattyolás** céljára.

**szkacsatty: download. Bár nem biztos, de így sejtem, mivel mindig letöltődött a cucc, ha megnyomtam a gombot.

Rusztikus sütőtök leves

De egytálételnek is simán elmegy. Tudom, tudom, a sütőtök őszi kaja, csakhogy én betáraztam a mélyhűtőbe, mert az egy olyan dolog, amit (ó, mi hihetetlen csoda!) mindenki hajlandó megenni, ami nálunk bizonyos cukorszint alatt nem annyira egyértelmű. Mármint a kaja cukorszintjére gondolok, természetesen, nem a miénkre. Egyébként ez a selymes, franciás sütőtök-krémlevesnek a rusztikus, hogy úgy ne mondjam, bukolikus változata, én például mindig romantikusan elrévedek a jó vastag paprikás zsírra hajazó küllemén, ami egyébként nyilván a tök, vagyis nem egy instant agyvérzés megenni, viszont nagyon finom, és azért van benne anyag. Úgy értem, kolbász.

Recept.

1 fej hagymát felvágok, megdinsztelem olajon, közben megpucolok

pár szem krumplit. Amikor kész a hagyma, rádobok

egy csomó sütőtök kockát, egyenesen a mélyhűtőből, ősszel nem onnan. Meg a kockára vágott krumplit is beledobom.

Sózom, borsozom, föleresztem vízzel, hogy ellepje, és teszek bele jó

sok karikára vágott kolbászt. Megfőzöm. Akkor van kész, amikor a krumpli puha. Rendesek főzhetik előbb csak a krumplit, és csak utána dobhatják rá, olyan félúton a tököt, mert az hamarabb megpuhul, de nekem a napnak ebben az ebédfőzős szakában erre nincs kapacitásom. Amikor kész, belenyomom néhányszor a krumplinyomót, úgy tessék-lássék összetöröm, nem kell túlzásba vinni, attól lesz rusztikus, és még a végén a kolbász is megsínyli, az nem lenne jó. Keverhetünk bele tejfölt is, de akkor elvész a kolbászzsíros hangulata. Az íze miatt viszont megéri.

Fotó ma nincs.

Rókagomba leves

Átálltam a legegyszerűbb, legletisztultabb főzési módra, jelszó: tiszta ízek, semmi rafinéria. Álljon a tűzhely mellett töprengő arccal fűszereket próbálgatva ötven fokban, akinek hat anyja van, mégis magányos.

Rókagomba leves (két felnőtt, két gyerekre)

20 dkg rókagomba

1 közepes krumpli

1 közepes sárgarépa

fél pohár tejföl

pár evőkanál olívaolaj

pár evőkanál liszt

só, bors, víz

Az olívaolajból és a lisztből világos rántást készítek, majd felengedem vízzel, habverővel egyengetem a biztonság kedvéért, nehogy csomós legyen. Aztán beledobom az alaposan megmosott és hosszában széthúzgált rókagombát, a kockára vágott krumplit és a felkarikázott sárgarépát, sózom, borsozom, és puhára főzöm. A végén fél pohár tejfölhöz hozzákeverek egy kicsit a forró levesből, szintén habverővel egyengetem, majd beleöntöm. Kóstolom, utána sózom, ha kell, majd tálalom. Szerettük.

Egyéves forma babáknak csak krumpli és répa jár belőle a levével, és némi túróval elkeverve, gomba még semmiképp. 

Kukoricakrémleves

Hónapok, ha nem évek óta punnyadozik a mélyhűtőben egy csomag kukorica, de sose volt fantáziám kitalálni, hogy mit kéne belőle csinálni. A minap meg azzal állított haza a lányom a bölcsődéből, hogy mexikói főzelék volt ebédre, ő pedig mennyire szereti a kukoricát, arriba! Ezt hívják motivációnak, szerintem. Így aztán ma beütöttem a Google keresőbe, hogy kukorica, feldobta, hogy kukoricakrémleves, én meg beleegyezően bólintottam, és a sok száz találatból elkészítettem a saját verziómat.

Hozzávalók: (mostantól felhasználóbarát, receptszerű posztok lesznek, ígérem, igyekezni fogok).

1/2 kg kukorica

1/2 fej vöröshagyma

2 evőkanál olívaolaj

1 gerezd fokhagyma

1 közepes szem krumpli

1/2 evőkanál biovegeta

1 dl tejföl

1 dl tejszín

só, bors, víz

hozzá: füstölt sajt, kifli

Felvágtam apróra fél fej vöröshagymát, és némi olívaolajon megdinszteltem. Aztán rádobtam egy fél kiló fagyasztott kukoricát, meg egy kockára vágott krumplit, egy gerezd fokhagymát, szórtam rá sót, borsot, biovegetát, felöntöttem vízzel, és addig főztem, míg meg nem puhult benne az anyag. Aztán átöntöttem az egészet a trendi blenderbe egy deci tejföl kíséretében, odacsavartam neki, és a felcsapó forró lé beterítette a konyhát, meg engem. De nem adtam fel, visszaöntöttem a leves felét a fazékba, és két részletben turmixoltam. Aztán az egészet átszűrtem-passzíroztam levesszűrőn, hogy ne maradjon benne a kukoricaszemek héja. Kóstolás után tettem még bele egy deci tejszínt, de csak azért, mert túl sósnak találtam.

Tálaláskor a turmixolás előtt teaszűrővel kimentett kukoricaszemeket, és reszelt füstölt sajtot szórtunk bele, hozzá pedig a sütőben, grill alatt pirított kiflikarikákat ettünk. Ha nyár lett volna, szórtam volna rá petrezselymet is a színe kedvéért. Egyébként pedig egy finom, harmonikus ízű, selymes állagú, de az egész kukoricáktól mégis harapnivaló, jóféle levest kaptunk. Fotó nincs, képzeljünk el egy sárga levest, talán nem lesz nehéz.

(most pedig megyek, és olvasom tovább az Anna Kareninát, mert az jó. Amióta gyerekeim vannak eléggé megszerettem Tolsztojt, hosszú időre megoldja a problémámat, nem kell mindig gondolkozni, hogy honnan szerzem be a következő könyvet, mert már megint elfogyott, amit olvastam. Nagyon praktikus. Amikor Borcsi volt pici, a Háború és békét nyomtam, most meg ezt. És nem kamuzok.)