Betűleves

Megy a Minimaxon az a gusztustalan, amorf kutyás mese, a Márta, aki megkóstolta a betűlevest, de az eltévedt a szervezetében, a gyomra helyett az agyába ment a tészta, és azóta állandóan karattyol, be nem áll a szája. Gondoltam, ha ez így működik, akkor kutyaharapást szőrivel, hátha Borcsi meg befogja egy pillanatra a kicsi száját a betűlevestől, legalább addig, amíg eszi, az a három perc csönd is kincset ér, ha egyébként egész nap semennyi se jut.

Recept.

Csinálni kell egy zsemleszínű rántást, ezt most nem magyarázom, aztán fel kell önteni paradicsomlével. Én az anyukámét használom mindig, de gondolom, a bolti is jó, ilyen Top Joy, vagy mittudomén, sose vettem még. Meg kell bele só, bors (családi levesbe inkább kevés, mint sok, nem Bloody Mary készül!), és zellert is írt a recept, de mivel elfelejtettem feliratozni a mélyhűtőben lévő zacskó zöldet, nem tudtam, hogy petrezselyem van-e benne, vagy zellerzöld, ezért a biztonság kedvéért vágtam bele gumót is. Jól tettem, finom is volt, meg az állaga is olyan barátságos, levesbetétes lett. Meg belehelyeztem egy fej bevagdosott hagymát, aztán felforraltam, kész a leves. Ja, meg kell bele egy kicsi cukor, nem azért, mert napejos kaja, hanem mert a paradicsom savasságát valahogy kompenzálni kell.

Közben pedig külön, vízben megfő a betűtészta. Sajnos ott kell állni mellette*, mert ha kicsit is túlfő, szétesnek a nyitott karakterek. O betű sok marad egyben, meg nyolcas is.

És akkor Borcsi lelkesen bekanalazta a betűlevest, és mivel szétestek a karakterek, csak a nyolcasokat meg az O betűket kommentálta. Majdnem bejött a terv.

*ami nekem sajnos nem jött össze, mert éppen az aktuális esti filmet kerestem szkacsattyolás** céljára.

**szkacsatty: download. Bár nem biztos, de így sejtem, mivel mindig letöltődött a cucc, ha megnyomtam a gombot.