De egytálételnek is simán elmegy. Tudom, tudom, a sütőtök őszi kaja, csakhogy én betáraztam a mélyhűtőbe, mert az egy olyan dolog, amit (ó, mi hihetetlen csoda!) mindenki hajlandó megenni, ami nálunk bizonyos cukorszint alatt nem annyira egyértelmű. Mármint a kaja cukorszintjére gondolok, természetesen, nem a miénkre. Egyébként ez a selymes, franciás sütőtök-krémlevesnek a rusztikus, hogy úgy ne mondjam, bukolikus változata, én például mindig romantikusan elrévedek a jó vastag paprikás zsírra hajazó küllemén, ami egyébként nyilván a tök, vagyis nem egy instant agyvérzés megenni, viszont nagyon finom, és azért van benne anyag. Úgy értem, kolbász.
Recept.
1 fej hagymát felvágok, megdinsztelem olajon, közben megpucolok
pár szem krumplit. Amikor kész a hagyma, rádobok
egy csomó sütőtök kockát, egyenesen a mélyhűtőből, ősszel nem onnan. Meg a kockára vágott krumplit is beledobom.
Sózom, borsozom, föleresztem vízzel, hogy ellepje, és teszek bele jó
sok karikára vágott kolbászt. Megfőzöm. Akkor van kész, amikor a krumpli puha. Rendesek főzhetik előbb csak a krumplit, és csak utána dobhatják rá, olyan félúton a tököt, mert az hamarabb megpuhul, de nekem a napnak ebben az ebédfőzős szakában erre nincs kapacitásom. Amikor kész, belenyomom néhányszor a krumplinyomót, úgy tessék-lássék összetöröm, nem kell túlzásba vinni, attól lesz rusztikus, és még a végén a kolbász is megsínyli, az nem lenne jó. Keverhetünk bele tejfölt is, de akkor elvész a kolbászzsíros hangulata. Az íze miatt viszont megéri.
Fotó ma nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése