2011. január 16., vasárnap

Cantucci kávéhoz

Akkor láttam életemben először cantuccit, amikor a harmadik randinkon a Pé beállított egy szépen felszalagozott csomag valamivel, és hozzá olyan arcot vágott, mintha egyenesen a Costesből hozatta volna a vacsorát fehér kesztyűs pincérek által felszolgálva. Aham, finom, mondtam kissé bizonytalanul, miután beleharaptam, majd gondolatban felidéztem a fogorvosom telefonszámát, kemény volt mint az állat. Mert persze, mivel este volt az a randi, kávét már nem ittunk, így nem volt mibe mártogatni, magában meg  a cantuccival szöget lehet verni a falba. Aztán eltelt egy hétvége, a Pé nem jelentkezett, úgyhogy az egész csomag sütit betoltuk az anyuval, immár a helyes technikával, kávéba mártogatva, mert IQ-ból rájöttünk, hogy azt úgy kell. Aztán a Pé továbbra se jelentkezett, majd kirúgott, úgyhogy már nem is bántam annyira, hogy megettük a cantucciját, még röhögtem is egy kárörvendőt a markomba, amikor később, amikor már olyanná vált a nexus, hát végül is összeházasodtunk, mindegy, mondta, hogy ez a húszdekás csomag cantucci kétezerhétszázba került a nem tudom milyen puccos helyen. Megérdemelted baszki, minek rúgtál ki. Úgyhogy legközelebb már csak az előnászutunkon, Velencében ettünk cantuccit, kávéhoz, valami Szent Márk térhez közeli kiülősben, és azóta se. Ma viszont igen, mert sütött a Pé.



Először is be kell gyújtani a sütőt, és fel kell melegíteni 180 fokra. Majd
2 egész tojást és még 2 fehérjét (igen, rántotta lett a vacsora) ki kell keverni
2 dkg olvasztott vajjal, és
15 dkg cukorral, míg jó fehér nem lesz, és ilyenkor bele lehet reszelni
egy narancs héját is, de jól megmosni ám előtte! Közben a kukta kiméri és összekeveri a százazanyagokat, vagyis
25 dkg liszt
kevés só
némi fahéj
fél cs. sütőpor.
Aztán a szárazat meg a nedveset ügyesen elegyítjük, belekeverünk
20 deka egész mandulát, majd pedig két szép hurkát formázunk a masszából, és belehelyezzük a sütőpapírral kibélelt tepsinkbe, ami urbánus nevén sütőlap.
Harminc percig kell sütni, aztán fel kell szeletelni 45 fokban olyan 1-2 centi szélesre, és így vissza kell tenni még egy kicsit szikkasztani olyan 10 percre. Kihűt, dobozba tesz, alkalomadtán kávéba mártogatva megesz. Jó sokáig eláll állítólag, de ez nálunk nem szempont.


Üzenem a puccos helynek, amelyik 2700-ért adott húsz dekát, hogy ennek az árnak a harmadából kijön egy kiló. De ezt ők is tudják nyilván. A munkaigény olyan tíz perc, szóval nem egy aranygaluskáról beszélünk, ezt se lehet kiszámlázni 2700-ért. Csak arra tudok gondolni, hogy ez egy szerelemtől vak férfi gyönyörű és kápráztató ajándéka volt, bár ennek némileg ellentmond a két nappal későbbi kirúgatásom. Rejtély van, cantucci van, boldogság van. És még fotó is van. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése