2011. január 28., péntek

Juhtúrós puliszka

Mostanában a világ meseirodalmát főzzük végig Borcsi kívánságára, és nemigen van kibúvó. Mivel esténként aktuálisan a magyar népmeséket olvassuk, (ami szerencse, mert Andersennél például nem esznek, úgyhogy a múlt héten mi is csak párizsis kenyeret vacsoráztunk), Borcsi puliszkát kívánt.
Igaz, ez  még mindig jóval egyszerűbb, mint amikor az Eperke vonal ment, és cukormázas-gumicukros rózsaszín szörnyűségeket kellett elővezetnem, akkor már inkább a puliszka.
Holnap fuszulyka lesz, kiscsávók.



 Na szóval a puliszka maga tökegyszerű és könnyen variálható, mikor mi van otthon, lazít.

1 liter sós vízben megfőztem
35 deka kukoricadarát, közben kisütöttem
némi szalonna zsírját. Amikor a puliszka megfőtt, vagyis besűrűsödött, a szalonna zsírjával kikentem egy tepsit, beleöntöttem valamennyi puliszkát, rá
juhtúrót tettem, és szalonnapörcöt zsírjával, majd ezt rétegeztem, amíg el nem fogyott minden hozzávaló. A tetejére
1 pohár tejföl került. Aztán összesütöttem olyan húsz perc alatt, 220 fokon.

Terka néni Gyimesközéplokon szalonna helyett vajjal készítette. Amikor megfőtt a puliszka, deszkára öntötte, és ott hagyta megdermedni, aztán cérnával vágta fel a rétegezés előtt. Igaz, ő valószínűleg nem 35 deka darából csinálta, legalább is amikor hajnali ötkor bejött a tisztaszobába, ahol aludtunk, hallás után vagy három lapáttal mert a zsákból. Aztán reggel hétkor, reggelire betoltunk vagy kétezer kalóriát, mert ott nem lehet nem enni, egyen még, kicsi Kalib! Kicsi Kalib meg evett, és hozzá ecetes lilahagymát:

1 nagy fej hagymát felvágunk félkarikára,
lesózzuk
2-3 kiskanál sima ételecetet (majd biztos valami puccosat használnak a Gyimesben!), és
ugyanannyi kristálycukrot teszünk rá, jól összekeverjük, és csorgatunk rá egy
kicsi vizet. Ne tocsogjon, de lazítsa fel a keveréket.

Próbáltuk csemegeuborkával is ma este, de semmi értelme. Puliszkához ecetes hagymát kell enni. Most bűzlünk, de sose legyen nagyobb bajunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése