2014. március 6., csütörtök

Szilvalekváros-mogyorós muffin sok jó linkkel

Ez a süti Zenóbia diós kockájának a remake-je, amit úgy kellett megcsinálni, hogy bírja a szobahőmérsékletet, és ne kapjon tőle cifrafosást a második szünetig a teljes első á osztály. Mivelhogy ez a süti Borcsi szülinapjára készült az iskolába. Úgyhogy a mascarponés krém kilőve, de nem baj, mert még van a finom ánizsos-kardamomos szilvalekvárból, amit én főztem a nyáron, majd azzal megkenem. De hát az milyen uncsi már, a lekváros süti, meg különben is éppen vettem mini muffin kapedliket, mert a bulira meg ilyen hot dog muffinokat fogok csinálni Erika javaslatára, naszóval azokat meg muszáj volt kipróbálni, mondtam én, hogy a scrapbook a nullkalóriás sütisütés, és fordítva. Mármint a sütisütés az a hizlaló scrapbook, de csak ha megeszem, ami készül, amúgy nem. És én nem. De a gyerekek igen, és azt mondták, finom lett.

Szóval a süti az úgy készül, hogy kell hozzá 
4 tojás fehérje (a sárgájából majd biztos sütök kalácsot)
20 dkg porcukor, de jó lesz a kristály is, mert az volt otthon
20 deka darált mogyoró, a csonthéjas fajta, nem a csoffadt amerikai, de lehet dió is meg bármi
1 csomag sütőpor
185 g liszt
kicsi só

6 evőkanál tej
meg 20 deka olaj, mert nem volt otthon se vaj, se margarin, a muffinnak meg úgyis mindegy. 


Először fel kell verni a tojásfehérjéket a sóval félig, aztán bele kell borítani a cukrot, és úgy fel kell verni teljesen. Nálunk ez hagyományosan Ákos feladata. Aztán bele kell önteni a többit, és össze kell keverni kézi habverővel, az olyan 20 másodpercet vesz igénybe. Garantáltan hülyebiztos süti, nincs mit elrontani rajta.  

Aztán beletettem egy tepsibe a kicsi szilikon muffin kapedliket, és félig kanalaztam beléjük a masszából. Aztán mindegyik masszára kanalaztam egy pici szilvalekvárt. Aztán befedtem további sütimasszával. Végül a tetejükre szórtam színes cukrot, mert mégiscsak elsősöknek megy az iskolába a süti. 
Aztán betoltam a sütőbe, 180 fokon légkeverés mellett elég gyorsan megvolt, úgy tíz perc alatt. 
Jó hír, hogy a szilikonos muffinformából olajozás nélkül is kicsúsztak a sütik. Rossz hír viszont, hogy nem tudom, milyen lett, mert ugye fogyókúrázok éppen, de a gyerekek megették a felét, úgyhogy biztos finom. 
Mondjuk így a muffinformával szarakodással meg a lekvárral töltéssel már nem volt olyan villámgyorsan elkészíthető süti, mint képzeltem, de a kanalazgatás végére olyan álmodó Buddha lelkiállapotba kerültem, hogy semmivel sem lehetett kihozni a sodromból, pedig próbálták többen is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése