Száz évvel ezelőtt, amikor még fiatal voltam, és bohó, de tényleg, mert még csak húsz, sütöttem már francia almatortát. Most is olyat akartam, mint akkor, és mivel itt punnyadozott az alma már vagy egy hete, elkezdtem lélekben felkészülni, ti. megfelelő receptet böngészni a neten. Hamar kiderült, hogy amit én francia almatortának hittem, az nem az, vagy nem is létezik, hanem helyette egyöntetűen egy másik receptet adtak meg a források, úgyhogy vállrángatva, nagy duzzogva azt csináltam meg.
A tésztához nagyon rafináltam meg kell csinálni az anyukám almás, nekem meg amarettós szilvás pitémnek a sütijét, csak fele annyit: 25 deka liszt, 1 cs. vaníliás cukor, na jó, csak fél, de elbírja az egészet is, fél cs. sütőpor, némi só, és 10 deka cukor (recept szerint 12,5 deka, de a patikamérleget ma otthon felejtettem). A szárazakat elegyíteni, majd össze kell morzsolni fél kocka Rama margarinnal. Aztán ha szerencsénk van, akkor egy tojástól összeáll a tészta, ha nem, akkor tejföllel lehet pótolni a hiányzó nedvességet. Hűtő (terasz), pihentet.
Közben meg lehet csinálni a tölteléket, az otthon szottyadó, rossz arcú almákat, olyan ötöt-hatot megmostam-pucoltam, szeletekre vágtam. Aztán vajat kell olvasztani egy serpenyőben, én olyan öt dekát saccoltam, és rá kell dobni vagy tíz deka cukrot karamellizálni. Ha ezt abszolváltuk, mehet rá az alma, amit punnyadásig kell főzni, de legalább is addig, amíg elpárolog alatta a lé. Aki szereti, tehet rá fahéjat, én imádom, de nem tudtam nem észre venni anyósom kompótján, hogy a citromhéj is milyen jól áll az almának, úgyhogy reszeltem bele azt is bőven. Vagy harminc percig tart ez a művelet, csak arra vigyázzunk, hogy olyan serpenyőben kezdjük el, aminek jóféle fém nyele van, mert ezt a tölteléket fogjuk majd leborítani a megfelelő alakúra és méretűre nyújtott tésztával, amit oldalt jól alátűrünk, végül az egészet betoljuk a sütőbe, és 200 fokon olyan fél órán át sütjük. Vagy amíg ki nem állja a tűpróbát. Szóval ha nincs fém nyelű serpenyőnk, hozzá se kezdjünk, hacsak nem hiszünk a több réteg alufóliába tekert bakelit nyélben. Én nem hiszek.
Amikor kisült, jól ki kell hűteni, majd ki kell borítani egy tányérra, így süti alulra, alma fölülre kerül.
Az uramnak nagyon ízlett, és berendelte a következő adagot, amit magamtól biztos nem csinálnék meg, mert szerintem nincs akkora különbség ennek, meg a sima almás pitének az íze közt (kb. semmi, pont azok a cuccok vannak benne, ugyanolyan arányban, leszámítva öt deka extra vajat). Szóval szerintem nem éri meg az időt, amit a karamellizálással-almapunnyasztással tölt az ember, de a Pé szerint igen, én meg szeretem őt, és különben is jó férjem, úgyhogy kap majd ilyet máskor is. Az ő kedvéért bármit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése