Bakonyi sertéscomb

Anyósom szerint hiába berzenkedem, előbb-utóbb elkezdek süteményeket sütni, mert az uram szereti. Pipa. Meg azt is mondta egy évvel ezelőtt anyósom, hogy előbb-utóbb húsételeket is csinálok majd, mert mi van, ha a fiam is olyan kis vércse alkatú lesz, mint ő (anyósom szerint Ákos tisztára rá hasonlít, mindig talál rajta egy eleddig felfedezetlen porcikát, ami kiköpött olyan, mint az övé). Mondtam, ott lesz neki az óvodai étkeztetés, tessék ott húst enni. Csak legyintett. És mivel hetek óta egy közeli, jól felszerelt szupermarketről álmodom, ahová be tudok menni babakocsival is, továbbá mivel ilyen marhára nincsen kilátásba sem, mostanában nem vásárolok. 

Úgyhogy volt itthon a hétvégére két szelet hús, program viszont (anyáknál ebédelés, ilyesmi) semmi, így ezekből kellett ebédet alakítanom hármunknak (a kis vércse várományos még anyatejen van szerencsére). Ezért aztán szombaton pizza volt, ma meg bakonyi sertésizé.

A két, giganagy combszeletet háromfelé vágtam, kiklopfoltam, besóztam, lisztbe forgattam, majd pici olajon kérget sütöttem rájuk. Aztán a maradék húsos olajhoz öntöttem még egy kicsit, és megdinszteltem rajta egy hagymát (kockára vágva, khm). Addig szépen megpucoltam és felvágtam fél kiló csiperke gombát, a tönköket én a kukába dobom, tudom, buta pazarlás, de nem szeretem az állagát. Szóval a kockára vágott fejeket rádobtam a dinsztelt hagymára, aztán rájöttem, hogy elfelejtettem rá piros paprikát szórni, gyorsan pótoltam. Majd felöntöttem némi vízzel, sóztam, és rájöttem, hogy ez itten egy gombapörkölt. Aztán visszadugtam a húsokat, hogy a gombával együtt főjenek. Mikor megpuhult a hús, másfél pohár tejföllel és kb. két evőkanál liszttel behabartam, és kész, bakonyi. 

Főztem hozzá spagettit, mert én egyébként az uram kedvéért hajlandó lettem volna nokedlit szaggatni, még akkor is, ha nagyon utálatos dolog utána a mosogatás, de nem igényelte szerencsére, mondtam én, hogy jó ember. Ebédnél pedig megdöbbenve vettem tudomásul, hogy finomat főztem, még Borcsika is lelkesen ette, pedig ez mostanában nem jellemző rá. Én meg vadul örömködtem, hogy tudok húsételt csinálni, rendes háziasszony lettem. Fotó holnap lesz, mert maradt  még egy kicsi, amit elsütök magamnak ebédre (vö. hogyan főzzünk egy csirkecombból három napra két családnak ebédet).

Ja, és anyósom szerint hamarosan rendmániás is leszek, mert átveszem az uramtól. Höhö.