Ma is szedtünk egy raklap medvehagymát, és mivel ezzel, meg a lelőhely melletti játszótér alapos terheléses tesztjével el is ment a délelőtt, nem jutott már idő rendes kaját csinálni. Na ilyenkor szokott valamilyen tészta lenni, attól függően, hogy mi van a hűtőben. Juhtúró volt, szalonna, tejföl, sajt, a kosarunkban meg egy kosár medvehagyma, úgyhogy abból is beledolgoztam egy marékkal. Ették lelkesen.
Fölteszem főni a tésztát. Amíg felforr a víz, felkockázom a szalonnát. Teszek alá olívaolajat egy serpenyőbe, hogy amikor kiolvad a szalonna zsírja, és összekeveredik vele, tökéletes identitásválságba kerüljön, hogy most neki növelni kell-e a koleszterinszintet (disznózsír), vagy csökkenteni (olívaolaj). Ő bajuk, oldják meg. Aztán a pörcöt bepöckölöm egy nagy tálba. A visszamaradt zsiradékra rádobom a megmosott, kis kockákra vágott medvehagymát, megfonnyasztom. Leszűröm a megfőtt tésztát, ráöntöm a pörcre, arra rá a medvehagymát a zsírjával, rámorzsolom a juhtúrót, összekeverem. Tányéron lehet rá tenni tejfölt és reszelt sajtot, szerintem nem igényli. Valami csoda folytán a gyerekek is megették, na jó, Borcsi csak a kiherélt változatot, sajtos-tejfölös tésztát evett, de azzal is elégedett vagyok, mert mégsem gumicukor, vagy tejszelet.
A héten lesznek még medvehagymás receptek a mostani szedésből, de utána vége, mert már kibújtak a bimbók, és állítólag a felvirágzott medvehagyma már nem jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése