2011. március 28., hétfő

Medvehagymás palacsinta

Hát elindult a medvehagyma szezon, szedtünk sokat, teli a hűtő doboza, meg lesz is még vagy két hétig, úgyhogy most medvehagymás receptek jönnek. A medvehagyma egyébként külsőre a gyöngyvirág levélre hajaz, az íze pedig a fokhagymáéra, és még van egy kis füstös bukéja is, amitől különösen kedves nekem. Büdös ez is, de enyhébb egy kicsit, kevésbé nőies pillanataimban szoktam rágcsálni, ha megfeledkezem magamról, a Pé meg tűri egyelőre. Mert tudja, hogy pestót kap végül.

Volt ugye először a medvehagymás zöldbab főzelék, az könnyű, csináljon mindenki zöldbab főzeléket ahogy szokott, és fokhagyma helyett tegyen bele apróra vágott medvehagymát bőven. Túlzásba vinni nem lehet, elrontani se vele, úgyhogy bátran.



Ma meg csináltam medvehagymás palacsintát, ezt a receptet éppen medvehagyma szedés közben szedtem fel, ott mesélte valaki, vagy inkább mondjuk úgy, hogy az ötlet jött onnan, mivel mozgásban voltunk, és addig hallottam, hogy "Én meg palacsintába tettem. Olajon megfonnyasztom a medvehagymát...". Na, hát mostanában egy kissé le vagyok harcolva, úgyhogy fantáziából nem is tudtam kiegészíteni a recept töredéket, ezért úgy hagytam, ez töredékesen szép most nekünk.

Sütöttem 7 palacsintát, az utolsó után locsoltam némi olívaolajat a serpenyőbe, és rádobtam egy bő csokor megmosott, apróra vágott medvehagymát. Megfonnyasztottam. Sóbors, és rendkívül frappánsan szórtam még rá egy kis szerecsendiót. Aztán rákentük a palacsintára, szórtunk rá parmezánt, feltekertük és megettük - volna, ha kicsi Ákos fiam fel nem zabálja előlem az összeset. A franc gondolta volna, hogy a másfél éves gyerekem két pofára tömi majd magába a medvehagymát?! Na, de azért végül mégis sikerült megkóstolnom egy falatot, és magamévá tettem a megbocsátás erényét, a fonnyasztás ugyanis elvette a hagyma erejét, és nagyon-nagyon finom ételt sikerült készíteni, amint azt Ákos is észre vette.

A Borcsi is evett, bár ma este eltekintett a palacsintától és a medvehagymától is, szóval végül is maradhatunk abban, hogy csak parmezánt tolt. Jó volt így főzni, kiszámítható is, meg végül is mindenki jól járt, kivéve engem, aki fél órán át állt a tűzhely mellett, aztán nem jutott kaja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése