A földrengés ma is elmarad, sehol egy eredeti alapanyag vagy molekuláris csoda, csak egy nagyon finom almaszósz, aminek a fűszerezését ide kell vésni, mert a webre felragasztott cetlik nem szoktak csak úgy elveszni.
Recept:
5 közepes almát (olyan 4-4,5 maradhatott, mire pucolás közben a kölkök is befalatoztak belőle) megpucolok, kockára vágok, kisfazékba teszem, félig felengedem vízzel. Sózom, szórok rá 4 cukoradagoló döntésnyi cukrot. Ez biztos négy mokkáskanálnak felel meg amúgy. Teszek bele 3 kisebb darab fahéjat, kis szerecsendiót, háromnegyed csillagánizst, két szem szegfűborsot (a szegfűszeg elfogyott), és belenyomom egy kis darab citrom levét, a héját utánadobom. Asszem ennyi. Amikor felforrt, belekanalazok fél pohár tejfölt, kis gondolkodás után a liszt kimarad, lesz, ami lesz. Felforralom, elzárom. Híg lett, de nem baj.
A gyerekeknek bulgurra szedtem, aztán etetés közben sajnos hozzáért a nyelvem Ákos kanalához, és akkortól nem volt megállás, elkezdődött a verseny, hogy kinek jut belőle több. Gyakorlatilag elettem a 1,75 éves fiam elől, egyenesen a kislábasból (na jó, azért ő is kapott, háromszor szedtem neki, mert visított), na nem baj, majd uzsonnakor kompenzálok, natúr joghurtot eszem, nem gyümölcsöst. Részemről az ebből a tanulság, hogy ha anyuka almaszószt akar enni kétpofára, akkor legyen szíves beszerezni folyékony édesítőszert, már amennyiben komolyan gondolja a fogyókúráját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése