Ezt a sokat mondó, sőt mindent eláruló címet találtam ki a mai vacsorának. Parmezános palacsinta forró húslevessel leöntve. Ez egy létező étel, bármilyen furcsa is, pár hónapja olvastam a Narancsban a receptjét a Chili és Vaniliától, és mivel könnyen megjegyezhető, igen, kell hozzá palacsinta, parmezán, meg húsleves, ezt még én se felejtem el, valamint éppen minden volt hozzá itthon*, gondoltam, megcsinálom.
Nem cifrázom. Süssünk palacsintát. Forrósítsuk meg a vasárnapi ebédről maradt húslevest. Töltsük meg reszelt parmezánnal a palacsintákat, tekerjük fel annak rendje és módja szerint, tegyük belőle kettőt egy mélytányérba, majd merjük rá a forró levest, hogy felolvassza a parmezánt. A neve amúgy Scrippelle M' Busse, tisztára, mint valami kongói majombelsőség ételnek, úgyhogy gondoltam, ezzel nem tudom eladni ezt a postot. Igaz, a helyette kitalált címmel sem (LD kedvéért), de ez már csak egy ilyen kajablog, nem török olvasottságra, viszont dokumentálok.
A desszert túró rudis palacsinta volt.
*leszámítva az egész tojásokat, mert az utolsó kettőnek a sárgáját tegnap belesütöttem a farsangi fánkba**, a fehérjéket meg eltettem, mint mindig, három napra a hűtőbe, csak azután dobom ki, ami tiszta szerencse, mert most kiderült, hogy a tojásfehérje éppen jól megköti a palacsintát, valamint most már tudom, hogy mit kell csinálni velük, úgy értem, a lefolyóba küldésen kívül.
** azt azért nem dokumentálom, mert már megvolt egyszer, és mégis csak most jöttem rá, hogy milyen egyszerű, és milyen gyorsan kész.
Fotó a fánkról készült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése