Régimódi csokitorta

Szülinapja volt a férjemnek, én meg remekelni akartam neki (most nem azért, de szerintem sikerült). Viszont tökre nem tudok egyetlen tortareceptet se, úgyhogy megsütöttem neki azt, amit utoljára láttam a Paprika tévében, hát ekkora fantáziám van nekem. Még szerencse, hogy amúgy szereti a csokitortát a Pé, valamint hogy nem rebarbara tortát, vagy valami hasonlót csinált a Nigella Lawson. Mondjuk ez se egy laza verzió, kell bele fél kiló porcukor, meg vagy húsz deka szupercsoki, és huszonöt deka vaj, nem kamuzok, úgyhogy aki nem tud megbirkózni ezzel a tudattal, az ne is olvasson tovább.

Borcsika hathatós segítségével, amitől kb. kétszer annyi ideig tartott a dolog, előállítottam a fél kiló porcukrot, mert van már kávédarálóm, bizony. Aztán összeállítottuk a sütimasszát (és most átmegyek Nemisbékához, mert sütéskor is tőle puskáztam).

20 dkg lisztet
20 dkg porcukrot
bő fél csomag sütőport
4 dkg keserű kakaóport (jóféle)
összekevertem, majd összemorzsoltam
17,5 dkg vajjal (szobahőmérsékletű) és belekevertem fakanállal
1 rúd vanília belét
2 tojást
1,5 dl tejfölt.
Amikor szép, homogén lett a massza, akkor kivajazott-lisztezett tortaformában kisütöttem előbb az egyik, majd a másik felét, vagyis két fordulóban, 180 fokos sütőben. Légkeveréssel jó gyorsan megsültek, nyitva kellett tartani az orromat, nehogy odakapjanak. Csokis sütinél ugyanis a szemre, barnulásra nem nagyon lehet hagyatkozni.

Aztán letettem a gyerekeket aludni, és szép nyugiban összeállítottam a krémet.

7,5 deka vajat (én egy 25 dekás vajat vettem, az mind belement a tortába, így nem kell majd hetekig kerülgetnem a hűtőben egy fél csomag avas vajat)
18 deka étcsokival (egy 65 és egy 75 százalékos kakaótartalmút, és nem csalódtam) gőz fölött összeolvasztottam. Aztán ebbe is beledolgoztam
1 rúd vanília belét és

1,3 dl tejfölt, közben habverővel egyengettem, biztos, ami biztos.

Az eredeti recept ír egy evőkanál cukornád szirupot, de én ezt simán kihagyom a Mojitóból is, illetve helyettesítem sima kristálycukorból lényegített sziruppal, tekintve, hogy tudtán kívül valószínűleg már mindenki nádcukrot tesz a kávéjába. Az ugyanis brazil, így jóval olcsóbb, mint az itt termesztett cukorrépa. Ennek ellenére én egy evőkanál birsalmabefőtt levet csorgattam a krémbe, de méz is mehetett volna, vagy tyúkhúsleves, végül is mindegy, ennyi feketecsokinál kb. semennyire sem érződik az íze. Aztán beleszitáltam a maradék,

30 dkg porcukrot, amit érdemes még a meleg masszába tenni, hogy jól feloldódjon.

A kihűlt tortalapok egyikének négy oldalról négy sütőpapír csíkkal ágyaztam meg, hogy össze ne kenjem a tálalásra szolgáló a tányért. A krém harmadával megkentem, aztán rátettem a másik tortalapot, és a többi krémmel jól befedtem minden oldalról. Direkt rücskösre csináltam, mert az jól néz ki, és különben se akarok úgy tenni, mintha cukrász lennék, mert az tuti pancserségbe fulladna. Aztán a kihűlt tortára Borcsival zöld marcipánból mindenféle díszeket formáztunk, az egyik főalak egy békafej lett, ami leginkább Yoda mesterre hasonlít, szóval díszítettük, és boldog születésnapot kívántunk vele a Pének.

Egyébként nagyon húzós ízű torta, de valahogy a három és féléves Borcsi, sőt még az egyéves Ákos olyan lelkesedéssel ette, mintha sose kaptak volna még édességet. Pedig de.