Van mostanában ez a vonal, hogy vegyészek találják ki a kajákat, mert van rá idejük ők tudják a legjobban, hogy bizonyos eljárások hatására hogy viselkedik az alapanyag. Én pedig most javasolnám a Káli intézet munkatársainak, hogy szabadidejükben dolgozzanak a plazmátlan petesejten, kezdjék rögtön a házityúkéval, ingyen adtam az ötletet. A web ugyanis tele van a "tojásfehérje felhasználása" tippekkel, amiből én két következtetést tudok levonni: 1. állati sok olyan tojásfehérje keletkezik, amit nem kísér sárgája, illetve 2. másnak is probléma, hogy mit csináljon vele. Szerény javaslatom: nem kell, hogy legyen a tojásnak fehérje, a sárgájafűzér sűrített levegőben (vagy pufifóliában) sokkal praktikusabb lenne, csak szakajtanék belőle, és sütnék, ihaj. Viszont nem készítenék csak azért valamilyen sütit, amit nem is kívánok amúgy, csak hogy ne kelljen kidobni kaját.
Randa süti:
Ám de addig mégis csak sütök valamit, amit nem is kívánok, albínó, tetovált püspökkenyér félét. Kihalászom créme brûlée-ből hátramaradt nyolc tojásfehérjéből a benne úszó sárgáját (egy szétpukkadt), a héjat, meg az embriókat (csak vicceltem), és felverem 15 deka porcukorral jó kemény habbá. Aztán beleforgatok némi csokidarabkát, olyan öt dekát, ét- és tej Cadbury-t vegyesen, meg aszalt gyümölcsöt, itt kandírozott ananász játszott, a Pének hozta még a Mikulás, de einstandoltam. Mehet bele mazsola, birsalmasajt darabok, dió, meg ami van otthon, én még némi pirított mandulát kevertem bele. Meg öt deka olvasztott vajat, és 15 deka lisztet. Kivajazott-lisztezett formába öntöttem, és beküldtem a 170 fokos sütőbe, olyan 40 percre. Ha kiállja a tűpróbát, akkor jó. A légkeverés külön jót tesz neki, attól lesz szép magas a süti megfigyelésem szerint. Amúgy finom, de kit érdekel, ha van creme caramel is. (Egyébként a Pének ízlett, másnap délig el is fogyott az egész.) Jóhogy, csokis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése