Aszalt gyümölcsös-diós kalács

Úgy ébredtem ma, hogy kalács, kalács KALÁÁÁÁÁCS! Viszont annyira rondán fújt a szél, hogy elhatároztam, én ugyan ki nem teszem otthonról a lábamat, fájdalom, kénytelen voltam sütni egyet.

Kihez is fordulhatnék kalács ügyben? Muhaha, már a kérdés is vicces, még szép, hogy Terikéhez. Mondjuk az szintén nyilvánvaló, hogy én nem fogok se kutya, se hegedű alakú kalácsot sütni, béna is vagyok hozzá, és örülök, ha egy viszonylag szabályos buci összejön, na jóvan, ma úgysincs más dolgom (tekintve, hogy fúj a szél, én ugyan ki nem teszem otthonról a lábam) bevállaltam a tekertet, az nem lehet akkora ördöngösség, jól is nézett ki, leszámítva, hogy a sütőbe tolás előtt Ákos egy kobra gyorsaságával odahajolt, és beleharapott a tésztába, de az nem olyan nagy baj, mert sütés után rögtön levágtam, és megettem a hibás részt, a fél kaláccsal együtt.

Recept:
Hozzávalók (kicsit személyre szabva):
3 dl tej
50 dkg liszt
4 evőkanál méz
5 dkg vaj
1 tojás sárgája
1 cs instant élesztő
1 vaníliás cukor
1 kávés kanál só


Töltelék:
10 dkg vegyes aszalt gyümölcs (kicsit meg kell áztatni)
10 dkg darált dió (vagy ami van)

Az eljárást Terike nem írja, de lássatok csodát, magamtól is rájöttem.

Kimérem a tejet. Kb. fél decit kiöntök belőle egy tálba, ezt betolom a mikróba pár másodpercre, ebbe megy majd az élesztő egy csipet cukorral.
Kimérem a lisztet, amibe belekeverem a szárazanyagokat, mint vaníliás cukor és só.
Amíg az élesztő felfut (meleg tejben egy perc), addig a többi tejbe belemérem a mézet, és jól elkeverem.
Beleteszem a vajat egy tálba, azt is betolom a mikróba egy fél percre.
Szétválasztom a tojást.

Amikor felfutott az élesztő, lyukat ások a lisztbe, beleöntöm a kovászt, a tojássárgáját, az olvadt vajat, és elkezdem gyúrni, közben a tiszta kezemmel öntöm hozzá a tejet. Közepesen laza tésztát kell kapni, a liszt minőségétől függően lehet, hogy sok a három deci tej, de az is lehet, hogy kér még egy kicsit. Lehet azt érezni. Szépen simára kell dolgozni a tésztát, aztán mehet kelni egy órácskát, szépen letakarva.

Addig elkészítem a tölteléket, ami a kamra kisöprésével járt nálunk. Találok némi diót, meg egy kis darált mogyorót, huh, megvan a tíz deka. Megdarálom a diót. Feltúrom a polcokat, rálelek egy fél csomag aszalt szilvára, Ákos elkunyerálja a felét, sebaj, van még itthon sárgabarack, jaj, azt elcsomagoltam tegnap Borcsinak, nem baj, lesz mazsola, hupsz, csak volt, nyih, na mégiscsak itt lapul még egy bontott zacskó a bulgur mögött. Ebből is megvan a tíz deka, mehet a langyos vízbe állni.

Amikor megkelt a tészta, először is bekapcsolom a sütőt 185 fokra, majd ketté veszem a tésztát, és szépen kinyújtom, közben a bejglire gondolok, úgy kell csinálni. Terike nem ír cukrot a töltelékbe, én gyanút fogok, de úgy sejtem, hogy mégis ő tudja jobban, na de én meg csalok, úgyhogy egy laza mozdulattal a tésztára szórok egy marék cukrot, arra a diót, majd feltekerem. Aztán levesszűrőben kiteszem lecsöpögni az aszalt gyümölcsöt. A tészta másik felét is kinyújtom, rászórom a gyümölcsöt, ezt is feltekerem. Ákos csipkedi közben de sehogy se tudom őt kiküldeni, érdeklődik. Aztán kikenem vajjal a tepsit (Ákos a maradék vajdarabot elcseni, és egy falásra megeszi, annyi baj legyen), beleteszem a két rudat vigyázva, és összetekerem. Ákos ekkor odahajol, és beleharap egy nagyot. Röhögök. Felütök egy tojást, megkenem vele a tésztát, betolom a sütőbe. Amikor elkezd aranysárgából barnára válni, megijedek, és leborítom sütőpapírral, mert még nem telt le a 30-35 perc (légkeveréssel), de a légkeverés beszippantja a papírt, mire pánikszerűen kikapcsolom a sütőt. Jó lesz ez így is.

Mondjuk hiányzott az az öt perc, de a kalács csodálatos lett. Szép is, jó is, és külön tetszett a (majdnem) cukortalan töltelék íze, meg az, hogy az aszalt gyümölcs adja az édességét. Remek találmány.