Megint egy sajttorta Ildi recepttárából, pénteken megkínált vele, a férje meg főzött hozzá egy tuti kávét, azóta nagyon sokat gondolok arra a vendégségre, különösen a sajttortára. Azt azért mindig sejtettem, hogy Ildiék szeretnek és tudnak is élni, na de ennyire?! Szerencsére gyorsan elkértem a receptet.
Ugyanaz, mint Ildi másik sajttortája, amit sütni kell, csak ki kell belőle hagyni a tojást, így ezt nem kell megsütni, ennyi.
Na jó, szóval a recept. Öt deka vajjal aprítógépben össze kell dolgozni valamennyi kekszet, én még mindig a Győri zabkekszével dolgozom, Ildi pedig egy diétás spanyol keksszel, sine azucár, vagyis cukormentes, mindegy. A vajas kekszet bele kell nyomkodni a sütiforma aljába, ez itt most bármi lehet, mert ugye nem fogjuk megsütni, tortaforma, kis tálkák, jénai, akármi. Aztán 60 deka tescós natúr krémsajtot, 15 deka kristálycukrot (fruktózt, barna cukrot, akármit, ami finom édes), fél (egy) rúd vanília belét, meg némi habbá vert tejszínt össze kell dolgozni homogénre és rá kell egyengetni a kekszalapra, hűtő, kész. A tetejére áfonyaöntet, áfonya cukros lében, lekvár, ilyesmi kerül bőven.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy abból, amit én ettem, a tejszínhab kimaradt, némi joghurt került bele, de nem vált kárára. Az enyémbe meg tejföl, és most fáradozásaim jutalmául, hogy leblogoltam nektek (ti. megosztottam a tutit), megyek és betolok még egy szeletet az anyósom-féle málna-ribizli lekvárral. Kb. öt perc volt megcsinálni, és mivel az anyagok a hűtőből kerültek elő, így a hőmérséklete és az állaga is rögtön jó, azonnal fogyasztható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése